NUSKIN

Kedves NuSkin-pártiak és -ellenzők,

itt a lehetőség, hogy higgadt kommentjeiteket megosszátok velem, és így segítsetek eldöntenem, hogy belefogjak-e ebbe a vállalkozásba, vagy ne. Trollok kíméljetek.

Köszönöm.

Leendő szponzorom a kezembe nyomott egy könyvet, Balogh Ottó Szabadságportfólió-ját. A szerző könyörtelen logikával vezeti végig, hogy az egyén (vállalkozó) szempontjából miért az MLM (itt: microfranchise network) a legideálisabb.

Arról van szó, hogy górcső alá véve a pénzkeresésre fordított időt kiderül, hogy már alapesetben is kétféle munkaórával kell kalkulálnia a vállalkozónak: vállalkozói munkaórával, és alkalmazottival. A kettő közül nyilván a vállalkozói a hatékonyabb, hiszen ő a "sajátjában" dolgozik. Az alkalmazott külső motivációja lehetséges ugyan, de egyrészt munkaigényes, másrészt rövid ideig tart, összességében nem hatékony. Erről eszembe jut egy idézetgyűjtemény gyöngyszeme:

"Jól megvagyok a munkahelyemen, én úgy csinálok, mintha dolgoznék, ők meg úgy csinálnak, mintha fizetnének"

Hogy lehet ezt kiküszöbölni? A szerző szerint a vállalkozói munkaórák számát kell növelnünk a fejlődés érdekében. Viszont mivel a vállalkozó napja is 24 órából áll, ez egy korlátos fejlődésnek tűnik a hagyományos rendszerben. De nem az MLM-ben! Itt ugyanis egy-egy vállalkozó alá nem alkalmazottak, hanem újabb vállalkozók épülnek be, így bővítve (korlátlanul) az egyszeri vállalkozó munkaóra portfólióját.

Amiről nem beszél a szerző, az az, hogy míg az alkalmazottak közvetlenül nekem keresnek pénzt, és az így megtermelt javakból kapnak fizetést az én pénzemből, addig a(z al-)vállalkozók maguknak keresnek elsősorban pénzt, én legfeljebb jutalékot kapok utánuk (az MLM cégek által osztott bónuszokat egyelőre hagyjuk, az még elég homályos terület, egy következő poszt témája lesz). Ha tehát feltételezünk egy igen magas, 10% körüli jutalékot, akkor látjuk, hogy a hagyományos, 10 fős vállalkozáshoz képest (képlettel: 8 VMÓP + 10*8 AMÓP), aminek jól tervezhetőek a költségei, egy 10 fős alsóvonallal rendelkező MLM vállalkozó 8VMÓP + 0,1*10*8 VMÓP hasznot hajt fel nekünk. Azaz szemben a 8+80 talán nem maximálisan hatékony munkaórával kapunk 16 hatékonyat naponta. Hmmm. (VMÓP=vállalkozói munkaóra portfólió, AMÓP=alkalmazotti munkaóra portfólió)

Tény viszont, hogy az alkalmazottat akkor is eltartom, ha épp nincs bevétel, az MLM alvállalkozó álla viszont ilyenkor felkopik, és nem kerül nekem semmibe. Ugyanez igaz mondjuk a fél-legálisan dolgoztatott "számlaadó alkalmazottak"-ra is (úgynevezett alvállalkozók, akik gyakorlatilag alkalmazott státuszban vannak, annak előnyei nélkül).

Összességében ezzel együtt helytálló lehet a könyv logikája, de két ki nem mondott premisszára épül (a kimondottakon túl):

1. A terméket a hálózatom újra és újra el tudja adni.

2. Találok elég ön-motivált embert, hogy ütőképes hálózatot építsek.


1. nem szorul különösebb magyarázatra. Ha a hálózatom nem ad el elég cuccot, illetve a régi vevők helyett folyton újakat kell hajkurásznom, akkor elég hamar negatívba fordul a mérleg. És mivel vállalkozóim vannak, nem alkalmazottaim, gyakorlatilag a segítségnyújtáson kívül nincs eszközöm az irányításukra.

2. na, ez tud szűk keresztmetszet lenni. Szerintem kevesen vannak/vagyunk, akik még nyitottak egy MLM rendszerre, főleg, ha combos a beugró. Valamelyik könyv említi a 20/5/2 szabályt, azaz hogy 20 érdeklődőből 5 lesz vásárló, 2 csatlakozik. Az egyik előző poszt statisztikáját nézve 100 csatlakozóból kb 10 marad bent. Azaz ahhoz, hogy a fent tárgyalt 10-es alsóvonalat összehozzam stabilan, kb 1000 érdeklődőt kell beavatnom, és itt érdeklődőn nem azt értem, aki jófejségből eljön egy bemutatóra (mint én :) ), hanem akit valóban érdekel a termék/üzlet. 1000 ilyen érdeklődőre pedig most igen kicsi esélyt látok. És ez csak egy 10-es alsóvonal, hol vagyunk még a könyvben említett 1000 feletti számoktól?

Ejj, van még mit számolni ezen a NuSkin dolgon.

A könyv vége felé elemezgeti a szerző a szokásos hibákat. Például azt, hogy valaki már a csatlakozás (befizetés!) előtt elkezdi felmérni, hogy milyen az ismerősei reakciója az MLM bizniszre. Erre azt írja a szerző, hogy szánalmas (sic!). Nem értem, miért. Hogy várhatja el józan ésszel bárki, hogy úgy ugorjak bele egy üzletbe, hogy

a.) semmit nem tudok róla azon kívül, amit a beszervezésemben érdekeltek mondanak
b.) meg sem próbálom felmérni a környezetem felvevőképességét

Hogy várhatja el bárki, hogy fizessek egy szolgáltatásért (ez végülis az, nem?), amit nem próbáltam ki? A szerző autós példája nyomán (előbb vigyen el Debrecenbe, aztán majd tankolok bele) ezt olyannak érzem, mintha bemennék egy autónepperhez, és elhinném minden szavát, és kipróbálás nélkül kifizetném az autót, amit ráadásul alkatrészenként kapok majd meg, de becsszóra.

Oszt a realitás hol marad?




Szerintetek?

Látok magam körül egy csomó (na jó, kis csomó) embert, akik éppen készülnek otthagyni, vagy már ott is hagyták civil munkájukat, hogy csak a NuSkinre koncentrálhassanak. Ez, meg kell, hogy mondjam, nagyon furcsa érzéseket kelt bennem.

Amíg csak arról van szó, hogy valaki mellékesként, kötelezettség nélkül foglalkozik MLM-mel, valahogy könnyebben elhiszem, hogy működik neki. Na de főállásban? Ki olyan hülye, hogy önként feladja működő vállalkozását, vezetői állását, hogy kozmetikumokkal bohóckodjon?

És épp ez bizonytalanít el. Ezek intelligens, képzett, főleg diplomás emberek. Létezik, hogy ennyire ne tudjanak számolni? Szegények ekkora balekok, hagyják magukat ennyire belerángatni? OK, mondjuk már csinálják 1,5-2-3 éve. Azt állítják (persze megkérdeztem őket), hogy tervezhető, pontosan érkező (!), stabil, ráadásul versenyképes jövedelmük származik a NuSkinből. Minden hónap 22-én jön az sms a banktól.

Becsapnának engem?

Közben látom, hogy valóban jól megy nekik, nyilvánvalóan jól érzik magukat a bőrükben, a cég utaztatja őket, és én meg küzdök a bizonytalanságommal.

Nem ez lenne az első vállalkozásom. Az előző (khm, a kettővel előző is) azért ment tönkre, mert az ügyfelek elfelejtettek kifizetni egy nagyobbacska számlát. Mondjuk egy belvárosi lakás ára maradt bent. Máskor "csak" 4, megint máskor 3 millió. Közben pontosan tudom, hogy alkalmas vagyok a cég irányítására, csak éppen a jogi/gazdasági környezet nem segíti a hagyományos vállalkozások talpon maradását.

Akkor mégis a NuSkin lenne a megoldás?



Szerintetek?

Egy másik blog kommentjei között találtam számokat
http://fogyasztoszer.blog.hu/2009/06/05/nuskin_nu_skin_mlm_megeri_vagy_atveres

Az egyik hozzászóló a NuSkin negyedéves jelentését vizsgálva azt számolgatta, hogy ha egy disztribútor (minden disztribútor) megveszi a havi kötelező fogyasztást, akkor ez összesen kiadja a cég teljes bevételének a 60,5%-át (a világon). Európában még durvább a helyzet, itt 84,4% az eredmény.

Én átfutottam a negyedéves jelentést, de őszintén szólva a sok net meg gross közül bizisten nem tudtam kihámozni, hogy akkor most mennyi az annyi. Megnéztem viszont a NuSkin weboldalán (https://www.nuskin.com/content/nuskin/hu_HU/opportunity/why_nu_skin_/financial_rewards/compensation_plan/glossary.html), hogy mi is ez a kötelező vásárlás.

Bizonyos értékesítői szintek megszerzéséhez/megtartásához (ilyen a sokat emlegetett Executive és a kék gyémánt is) a disztribútornak a csoportja pontjain felül (GSV) bizonyos mennyiségű személyes pontot (PSV) is kell gyűjtenie. Az Executive szinthez pl 100 PSV kell, ez kb 30000 Ft-nyi vásárlást jelent. De miből áll a személyes pont? Nekem kell megvennem a 30000 Ft-nyi cuccot? Most, hogy utánaolvastam, kiderült, hogy a személyes pontokba beleszámít az is, amit a disztribútor személyes kiskereskedelmi fogyasztói megvesznek.

Ebből nekem az jön le, hogy ez nem kötelező vásárlás, hanem arról szól, hogy az üzletépítő akkor is foglalkozzon a saját vevőivel, amikor már az alsóvonala eltartaná. Persze lehet, hogy nem jól értem a terminológiát, a világból ki lehetne kergetni az ilyen idétlen szakzsargonokkal.

Ha viszont jól értem, az azt jelenti, hogy a fenti számok önmagukban semmit nem mondanak, hiszen csak annyi derül ki belőle, hogy a disztribútorok nagy része nem tud többet eladni a feltétlenül szükségesnél. Ez viszont nagyon vicces, mert azt jelenti, hogy Európában mindössze 15,6% az, amit a kötelezőn felül el tudnak adni. Fejenként ez 35000 Ft alatti forgalmat jelent(ene), ami szánalmas.

Valószínűbb az, hogy a regisztrált (beugrasztott?) disztribútoroknak már csak igen kis része veszi meg a kötelező cuccot, a többiek inaktív (bukott) státusszal maradnak csak a rendszerben, nyilván valami statisztika kozmetikázása végett.

Amikor egy NuSkinest megkérdeztem, hogy hány aktív üzletépítő van most itthon, kb 700-ra saccolta.

Akkor most telített a piac, vagy nem?



Szerintetek?

Azt tervezem, hogy ezen a blogon megosztom a NuSkinnel kapcsolatos élményeimet, gondolataimat.

Elöljáróban annyit, hogy én (még) nem vagyok sem használója, sem forgalmazója a cég termékeinek, és nem vagyok üzletépítő sem. Egyszerű halandó vagyok, aki hallott a NuSkinről, talán kicsit még érdeklődni is kezdett, és most egyáltalán nem tudja, hogy mihez kezdjen vele.

Természetesen mindenki szeretne sokat keresni. Mindenki szeretne fiatal(os) maradni minél tovább. Mi ezzel a gond? És mi is az a NuSkin egyáltalán?

A NuSkin egy 1984-ben alapított amerikai cég. Kozmetikumokkal és táplálékkiegészítőkkel foglalkoznak, fókuszukban az öregedés lelassítása, megállítása (visszafordítása?) áll. Ehhez a prezentációjuk tanulságai szerint rendelkeznek megfelelő tudományos háttérrel, egyetemi kutatóközpontok támogatásával, és mindenekelőtt az ehhez szükséges tőkével. A céget jegyzik a New York-i tőzsdén, árfolyama összességében követi az innovációs cégek trendjeit.

http://www.nyse.com/listed/nus.html

Most mondjuk túl vannak egy combosabb esésen, április vége felé még 60 dollár körül volt az árfolyam, ma 42 sincs.

A kereskedelembe nem hagyományos nagyker/kisker vonalon kerülnek a termékeik, hanem MLM (multi level marketing) rendszerben. Az ilyen modellel működő cégek esküsznek rá, hogy ez hatékonyabb, én ebben nem vagyok teljesen biztos. Mindenesetre tény, hogy 25 éve a piacon vannak, és más cégek is működtetik így a hálózatukat, sikerrel (pl. AmWay, Forever Living Products, Avon).

Az MLM rendszer lényege, hogy az üzletkötők (tanácsadók) hierarchikus csoportokba rendeződnek, praktikusan mindenkinek van egy szponzora (oktatója, mentora), aki részesedik az általa eladott termékek hasznából. Ezért minden új csatlakozó arra törekszik, hogy ő is minél hamarabb szponzorrá válhasson, és lehetőleg minél több üzletkötő szponzorává. Az üzletkötő hasznát tehát nem elsősorban az őáltala eladott termékek árrése adja (mint a hagyományos értékesítésben), hanem az általa kinevelt üzletkötők forgalma után járó jutalék és bónuszok. Ezt nevezik passzív jövedelemnek, ami elméletileg akkor is jár az üzletépítőnek, ha ő maga semmit nem ad el, de az ő csoportja sikeresen árul.

Ennek hallatán biztosan sokan rohannak a kasszához, hogy kicsengessék a kezdő csomag árát, és azonnal elkezdjék megcsinálni a szerencséjüket.

Én sajnos nem vagyok ilyen. Tele vagyok szkepszissel, mindenáron számokban kimutatva akarom látni az esélyeimet (ahogy egyébként korábbi vállalkozásaimnál is akartam és csináltam). Azok a számok, amiket eddig láttam, hallottam, kétségkívül szépek, de nélkülözik a részletességet. A prezentáció során elhangzottak nagyon szép számok, különösen a várható növekedés tekintetében, az viszont nem, hogy ezt mire alapozzák.

Az első fontos kérdés, amire az egyik előadó kitért, hogy milyen esélyei vannak az egyszeri zöldfülűnek, hogy sikerre vigye a majdani csoportját. Itt éreztem némi maszatolást. Statisztikailag ugyanis nem fényes a helyzet. Amerikai weboldalakon sok helyen fellelhető adat (google is your friend), hogy az üzletépítőknek csak elenyésző része fog tudni valóban megélni a NuSkinből. A jelentős részük (90% felett!) egy éven belül abbahagyja, és hagyja úszni a befektetett összeget. Emiatt a sajátosság miatt gondolnak sokan úgy az MLM-re, mint pilótajátékra (köztük korábban én is).

Eszerint az elmélet szerint ugyanis a cég bevételének jelentős része származik abból, hogy új embereket léptetnek a rendszerbe, és ők mindenképpen vásárolnak. Amerikában erre mondjuk egy precedens ítéletben kimondták (az AmWay-jel kapcsolatban), hogy amennyiben a cég bevételeinek 70%-a, vagy több származik kiskereskedelmi vásárlók számára értékesített termékből, akkor legális a bolt. Ha kevesebb ennél, akkor gyakorlatilag a kezdő csomagok finanszírozzák a többiek bónuszát, tehát pilótajáték. Kérdés, hogy ezt a szabályt betartják-e Amerikán kívül is.

Viszont az egyénre lebontva valóban igaz az, amit az előadó mondott. Mindenki 100%-os eséllyel indul, bárkiből lehet kék gyémánt (ezek mondjuk elég vicces elnevezések), ha megvan az elhivatottság, kitartás, céltudatosság. Épp, mint bármely más vállalkozásnál. A különbség, és erre mindig emlékeztetnek is, hogy míg egy vállalkozásnál sok (több-) milliót minimum be kell fektetni, itt ennek a töredékéből sikeres lehet valaki. Épp ezért vállalkoznak rá annyian, és bukik bele a nagy részük. Ugyanis egy hagyományos vállalkozásnál az ember előbb ért valamihez, és aztán vállalkozik. Itt fordítva van. Ide nem üzletkötő szakmájú emberek jönnek, hanem pincérek, könyvelők, tanárok stb., és bíznak abban, hogy majdcsak belejönnek.

Kérdés, hogy mások bénasága elég indok-e arra, hogy Én kimaradjak belőle.

Szerintetek?