Azt tervezem, hogy ezen a blogon megosztom a NuSkinnel kapcsolatos élményeimet, gondolataimat.

Elöljáróban annyit, hogy én (még) nem vagyok sem használója, sem forgalmazója a cég termékeinek, és nem vagyok üzletépítő sem. Egyszerű halandó vagyok, aki hallott a NuSkinről, talán kicsit még érdeklődni is kezdett, és most egyáltalán nem tudja, hogy mihez kezdjen vele.

Természetesen mindenki szeretne sokat keresni. Mindenki szeretne fiatal(os) maradni minél tovább. Mi ezzel a gond? És mi is az a NuSkin egyáltalán?

A NuSkin egy 1984-ben alapított amerikai cég. Kozmetikumokkal és táplálékkiegészítőkkel foglalkoznak, fókuszukban az öregedés lelassítása, megállítása (visszafordítása?) áll. Ehhez a prezentációjuk tanulságai szerint rendelkeznek megfelelő tudományos háttérrel, egyetemi kutatóközpontok támogatásával, és mindenekelőtt az ehhez szükséges tőkével. A céget jegyzik a New York-i tőzsdén, árfolyama összességében követi az innovációs cégek trendjeit.

http://www.nyse.com/listed/nus.html

Most mondjuk túl vannak egy combosabb esésen, április vége felé még 60 dollár körül volt az árfolyam, ma 42 sincs.

A kereskedelembe nem hagyományos nagyker/kisker vonalon kerülnek a termékeik, hanem MLM (multi level marketing) rendszerben. Az ilyen modellel működő cégek esküsznek rá, hogy ez hatékonyabb, én ebben nem vagyok teljesen biztos. Mindenesetre tény, hogy 25 éve a piacon vannak, és más cégek is működtetik így a hálózatukat, sikerrel (pl. AmWay, Forever Living Products, Avon).

Az MLM rendszer lényege, hogy az üzletkötők (tanácsadók) hierarchikus csoportokba rendeződnek, praktikusan mindenkinek van egy szponzora (oktatója, mentora), aki részesedik az általa eladott termékek hasznából. Ezért minden új csatlakozó arra törekszik, hogy ő is minél hamarabb szponzorrá válhasson, és lehetőleg minél több üzletkötő szponzorává. Az üzletkötő hasznát tehát nem elsősorban az őáltala eladott termékek árrése adja (mint a hagyományos értékesítésben), hanem az általa kinevelt üzletkötők forgalma után járó jutalék és bónuszok. Ezt nevezik passzív jövedelemnek, ami elméletileg akkor is jár az üzletépítőnek, ha ő maga semmit nem ad el, de az ő csoportja sikeresen árul.

Ennek hallatán biztosan sokan rohannak a kasszához, hogy kicsengessék a kezdő csomag árát, és azonnal elkezdjék megcsinálni a szerencséjüket.

Én sajnos nem vagyok ilyen. Tele vagyok szkepszissel, mindenáron számokban kimutatva akarom látni az esélyeimet (ahogy egyébként korábbi vállalkozásaimnál is akartam és csináltam). Azok a számok, amiket eddig láttam, hallottam, kétségkívül szépek, de nélkülözik a részletességet. A prezentáció során elhangzottak nagyon szép számok, különösen a várható növekedés tekintetében, az viszont nem, hogy ezt mire alapozzák.

Az első fontos kérdés, amire az egyik előadó kitért, hogy milyen esélyei vannak az egyszeri zöldfülűnek, hogy sikerre vigye a majdani csoportját. Itt éreztem némi maszatolást. Statisztikailag ugyanis nem fényes a helyzet. Amerikai weboldalakon sok helyen fellelhető adat (google is your friend), hogy az üzletépítőknek csak elenyésző része fog tudni valóban megélni a NuSkinből. A jelentős részük (90% felett!) egy éven belül abbahagyja, és hagyja úszni a befektetett összeget. Emiatt a sajátosság miatt gondolnak sokan úgy az MLM-re, mint pilótajátékra (köztük korábban én is).

Eszerint az elmélet szerint ugyanis a cég bevételének jelentős része származik abból, hogy új embereket léptetnek a rendszerbe, és ők mindenképpen vásárolnak. Amerikában erre mondjuk egy precedens ítéletben kimondták (az AmWay-jel kapcsolatban), hogy amennyiben a cég bevételeinek 70%-a, vagy több származik kiskereskedelmi vásárlók számára értékesített termékből, akkor legális a bolt. Ha kevesebb ennél, akkor gyakorlatilag a kezdő csomagok finanszírozzák a többiek bónuszát, tehát pilótajáték. Kérdés, hogy ezt a szabályt betartják-e Amerikán kívül is.

Viszont az egyénre lebontva valóban igaz az, amit az előadó mondott. Mindenki 100%-os eséllyel indul, bárkiből lehet kék gyémánt (ezek mondjuk elég vicces elnevezések), ha megvan az elhivatottság, kitartás, céltudatosság. Épp, mint bármely más vállalkozásnál. A különbség, és erre mindig emlékeztetnek is, hogy míg egy vállalkozásnál sok (több-) milliót minimum be kell fektetni, itt ennek a töredékéből sikeres lehet valaki. Épp ezért vállalkoznak rá annyian, és bukik bele a nagy részük. Ugyanis egy hagyományos vállalkozásnál az ember előbb ért valamihez, és aztán vállalkozik. Itt fordítva van. Ide nem üzletkötő szakmájú emberek jönnek, hanem pincérek, könyvelők, tanárok stb., és bíznak abban, hogy majdcsak belejönnek.

Kérdés, hogy mások bénasága elég indok-e arra, hogy Én kimaradjak belőle.

Szerintetek?